AZ ÉN MESÉM

A Család igen nagy. Sógorok, unokatestvérek, nagybácsik, másodunokatestvérek, nászok, - sok százan vagyunk közvetlen rokonok. És vannak barátok is. Közeli és távolabbi, régi, és új barátok. A legtöbben csak nagyon ritkán találkozunk. Messziről, és hézagosan követjük csak egymás életét.  Nekik  - Nektek - íródott ez a rövid élet-vázlat. Arról szól, hogyan jutottam  bölcsészdiplomámmal, bokros teendőim tengerétől, a cseppenként gyűjtögetett gyógyító nedűig. 

Mese életem második felének nagy fordulásáról:

Felnőttek a gyerekek

Éppen arra vártunk, hátha egy hetedik gyerekkel is megáld bennünket az Isten, amikor az első unokánk született. Aztán a sor  attól kezdve már csak unokákkal folytatódott sűrű sorban. Most tizennégyen vannak. Kétségtelen, felnőttek a gyerekeim.  Észrevétlen, gyorsan történt. Főállású anyaként szerepem veszett.

Az Élet Harcát megvívtam

Úttörő vállalkozásaink a semmiből születtek, és szeretem azt gondolni, hogy társadalomformáló hatásuk volt.

- 1989-ben, amikor az Agykontrollt elkezdtük, nem volt még előzménye a tudatos élet, a belső erő, a befele figyelés gyakorlatának. Sok síkon ment szembe a mindent meghatározó "lét határozza meg a tudatot" szemlélettel.

- Amikor meg 1992-ben a háborítatlan szüléssel, a felkészüléssel, a szüléskíséréssel, dúlasággal álltunk nagy nyilvánosság elé, kést forgattunk az érdekelt szakma szívében. Kétes sikerrel dolgoztunk több, mint egy évtizedig. Mégis, a legtöbbet csak elértük így is! A családunkban, az anyákról-lányukra átadott rossz minták fölülíródtak. A lányaim tíz gyereke mind otthon született - háborítatlanul. És ez látszik is rajtuk.

- Csináltunk életrendezős házat (NapÉjHáz néven), és menedékházat fiatal, kidobott várandós anyáknak. (Lea Otthon)

Sűrű évtizedek voltak, örök szolgálatban, nagy felelősséggel, sok-sok emberrel, folyamatos pörgésben. A stafétát átadtam. Mások tartják már a tanfolyamokat, mások viszik a családok átmeneti otthonát, mások járnak szülésekhez, mások kísérnek elvonulásokat.  Az én időm lejárt.

A Fordulat

A "sűrű sötét erdő" kínjai után törvényszerűen fordult minden. Kő kövön alig maradt. Eddig volt tevékeny élet, most jött a szemlélés. Volt a kinti sok feladat, most maradt a benti rendezés. Régen mozgásban, zűrben, kétségek közt és őrült hangzavarban zajlott minden nap, most csönd van, lassú folyamatok, kevés ember. Tenni vagy lenni - nem kérdés már. Eljött mindkettő ideje.

Alakulok

Csom Mari megmondta még sok-sok éve, hogy egy gyönyörű kert, egy áldott hely felvirágoztatása lehetne az a hetedik gyerekem -, a vér szerinti helyett -, amire vágytam.  Akkor elképzelni sem tudtam. Se kert, se kedv, se hozzáértés - úgy éreztem, semmim sincs hozzá.  Aztán mégis így alakult. 

A kertben tisztán látom, amit a gyerekek növekedése során nem láttam, - hogy nem minden rajtam múlik. Van növény, ami mély gyökeret ereszt, van ami kipusztul. Van, amit szeretnék telepíteni, de nem jó neki a talaj, amit adni tudok. Így csak satnya lesz. Van, ami színét veszti, van, ami gazdagon burjánzik. Van, ami elnyomja a mellette lévőket, van, ami alatta is kitart. Vannak kártevők, durvák, agresszívek, és lassan pusztítók is. 

És vagyok én, akinek van adott ideje, ereje, lehetősége, és figyelme. És teszek mindent, amit jónak látok és birok. És az többször jó, mint nem. És ennek már nagyon örülök. Akárhogy is, csak könnyebb kertet jól gondozni, mint gyereket!

Mindenében új életem született szép csöndben. És az új életemnek egyik legörömtelibb tevékenysége a virágok, gyógynövények gondozása lett. 

És van ez az éteri, letisztult folyamat -, az aromavíz készítése. Cseppről-cseppre. Illatárban. Szívet-lelket megemelve.  

Azért készítem az elixíreket, hogy megőrizhessem a növények lelkét. Hogy átadhassam illatát, gyógyító erejét.

   VEGYÉTEK -VIGYÉTEK!